Az elmúlt nap - február 25. -  piros betűs napként vonul be a játéktörténelembe, különösen a Capcom és a Resident Evil rajongók számára. Ekkor történt meg az a nagy esemény, hogy az általam is már régóta várt Resident Evil Revelations 2. részének megjelent az első fejezete. A játékot tegnap este kezdtem el, és ma hajnalban fejeztem be, majdnem négy óra játékidőm lett. Ebben a bejegyzésben szeretném megosztani veletek a programmal kapcsolatos tapasztalataimat és a véleményemet. Szeretném azonban elmondani, hogy a teszt során elkerülhetetlen, hogy ne csússzanak be a szövegbe apróbb spoilerek, azonban igyekszem vigyázni, hogy  ne lőjem le mindenhol a poént, és hagyjak izgalmakat a játékosoknak. Nos, akkor vágjunk is bele ebbe a tesztbe és nézzük meg, hogy a Capcom új üdvöskéje vajon mit tudott produkálni. :-)

A karakterfelállás a korábbi részekhez képest semmit sem változott. Ahogyan a korábbi epizódokban (5., 6., Revelations) szerepelt egy régi ismerős mellett egy új karakter is, nincs ez másként a Resident Evil Revelations 2-ben sem. Ez a felállás - ami a japán kiadónál szinte már hagyomány lett - nekem nagyon tetszik. A régi karaktereket kár lenne a feledés homályába küldeni, viszont az sem lenne bölcs döntés, ha a Resident Evil univerzumot nem frissítenék időnként. Így azonban, hogy a nosztalgia összevegyül az újdonsággal, egész jó végeredményt kapunk. Ebben a részben két kissé elhanyagolt szereplőt hoztak vissza nekünk a készítők, az egyik Claire Redfield, az ötödik rész egyik főhősének, Chrisnek a húga, a másik pedig egy réges régen elfelejtett szereplő, Barry Burton, akit az első részben ismerhettünk meg. Én nagyon örültem annak, hogy Barry visszatért. Valójában neki az első Resident Evilben sem volt túl nagy szerepe (igaz, még a GameBoy-os Gaidenben találkozhattunk vele), most azonban eljött az idő, hogy valóságosan egy teljes játék egyik igazi főhőse legyen. A két régi karakter mellé azonban van két új is, az egyik a csinos Moira, - Barry lánya - ő lesz Claire mellett, a másik pedig egy aranyos kislány, Natalia, aki Barryvel vág bele ebbe a rémálomba illő kalandba.

A Resident Evil játékokban mindig kiemelkedő fontosságúak voltak a helyszínek. Sajnos a hatodik rész fő helyszínével, Kínával - amennyit láttam belőle - így visszagondolva nem voltam megelégedve, most azonban nem volt okom a panaszra. A játék kezdetén Claire és Moira egy szigetre kerül, azon belül is egy elhagyatottnak tűnő börtönbe, ami egy igazán félelmetes helyszín. Sötét, piszkos és nem könnyű benne mozogni, ugyanis kissé egy labirintushoz hasonlít, tehát egy survival horror játéknak tökéletesen megfelel. A kedves olvasók azonban feltehetik a kérdést, hogy vajon egy ilyen helyszínhez miféle ellenfelek párosulnak? Akik a klasszikus Resident Evil játékok szerelmesei, azoknak jó hírem van: a zombik visszatérnek. Már az előző Revelations játék is hasonlított a régi epizódokhoz, itt azonban még erőteljesebb a hasonlóság. Most úgy érzem, hogy ennél jobban nem is lehetne visszaidézni azt a hangulatot, ami a 90-es években és a 2000-es évek elején jellemezte a Resident Evil játékokat. Az első Revelationsra is igaz volt a szűk lőszerkészlet, itt azonban jobban átéltem azt, amit a klasszikus részekben, hogy tényleg spórolni kell a töltényekkel. Egyébként a korábbi Revelations játékkal nyilvánvaló kapcsolat mutatható ki. Például a fegyverek fejlesztését szinte ugyanolyan módon lehet elvégezni. Ami pedig azokat a feladatokat illeti, amiket a partnerünkkel kell megoldani, ott kísérteties a hasonlóság a Resident Evil Zero-val. Itt érdemes megjegyezni, hogy a PC irányítás kellemesre sikeredett, szerintem a játékosok könnyen meg fognak barátkozni vele. A játék alapból lineáris, de azért nem megy a továbbjutás egyről a kettőre, hiszen itt is meg kell keresni azokat a dolgokat, amik szükségesek ahhoz, hogy új helyszíneket is meg tudjunk látogatni. Ehhez azért szükség van némi gondolkodásra, de olyan igazi rejtvényt nem vettem észre a játékban. Szerintem ez nem baj, hiszen én úgy gondolom, hogy amikor leülünk játszani, akkor arra vágyunk, hogy lazítsunk, nem pedig arra, hogy nehéz logikai feladványokat oldjunk meg. Persze, amennyi gondolkodást igénylő feladat van a játékban, az mindenképpen szükséges ahhoz, hogy a program igényes legyen. Szeretnék külön szólni az erdős pályáról is, amelyen Barryvel és Nataliával kell átverekednünk magunkat. Igazán hátborzongatónak tartottam azt a szakaszt, szerintem az első fejezet csúcspontja egyértelműen ott van. Úgy érzem, hogy ott a legizgalmasabb és a legfélelmetesebb a játék, szóval érdemes figyelni az eseményeket, ha arra jártok. Apropó, Natalia nagyon hasznos karakter, mert képes megérezni az ellenséget. Tehát ha nem szeretnénk váratlan meglepetésekben részesülni, akkor küldjük egy kis időre előre a kislányt. Egyébként ő maga is segít a harcban, persze a lehetőségihez képest, ami kimerül abban, hogy azt a fehér téglát, amit magával cipel, az ellenségre dobja.

Összegzésként azt tudnám elmondani, hogy szerintem egy fantasztikus játékról van szó, ami felülmúlni látszik az előző Revelations játékot is. Természetesen óvatosan kell megközelíteni ezt a témát, hiszen a játékból ez mindössze csak az első epizód volt. Hogy egy végleges tesztet lehessen róla írni, és a nemrég megjelent Resident Evil játékokhoz lehessen hasonlítani, ahhoz meg kell várni az összes epizódot, és végig kell játszani. Addig is biztos vagyok benne, hogy az első epizód is megfelelően fogja szórakoztatni a borzongani vágyó játékosokat.