1. Bevezetés

A Resident Evil 5 a Capcom egy olyan játéka, amely a mai napig megosztja a gamer társadalmat, ebből adódóan pedig egy igazi csemege azoknak az íróknak, akik a videójátékokról cikkeznek. Az új generáció kedvéért azonban -  akik nem ismerik e konfliktus előzményeit, - szeretném felvázolni röviden, hogy miként jutottunk el odáig, hogy a játékosok között végül megoszlás keletkezett. A Capcom üdvöskéje a 90-es években kezdte el a pályafutását a PSX konzolon, ahol óriási sikert aratott. A második rész csak növelte a népszerűséget, hiszen a kiadó fokozta a játékélményt, azonban a harmadiknál már érezhető volt egy kisebb hanyatlás. A sorozat életében viszont egy fordulópont volt a GameCube-ra való átköltözés, ahol az első részt fantasztikus minőségben újították fel 2002-ben, és hozzá hasonló köntöst kapott az előzményeket felvonultató Zero is. Shinji Mikamitól viszont tudjuk, hogy a Remake nem teljesített túl jól, ezért a negyedik Resident Evilt elindították egy teljesen új irányba. Ez az epizód még nagyszerűen ötvözte az újdonságokat a régiségekkel, és bombasiker lett, azonban a 2009-ben megjelenő ötödik résznél - annak ellenére, hogy rengeteget adtak el belőle - végleg betelt a pohár a hagyományokhoz ragaszkodó játékosoknál, hiszen nyilvánvalóvá vált: Ez a Resident Evil már nem az, amit a 90-es években megismertünk. És itt érkezünk el cikkünk nagy kérdéséhez, hogy ez a változtatás vajon előnyös-e vagy sem? Ebben az írásban nem célom végig kielemezni az egész játékot, viszont szeretnék néhány gondolatot társítani hozzá.

2. Ó, mesebeli afrika...

Amikor annak idején még a harmadik résszel játszottunk, nem hiszem, hogy túl sokan lettek volna azok, akik meg merik tippelni, hogy az ötödik részben a forró Afrikába fognak kalaúzolni minket a készítők. A végeredményt szemlélve azonban nyugodtan kijelenthetjük, hogy bátor és bölcs döntés volt ez a Capcom részéről. Az afrikai környezet ugyanis a maga egyediségével is nagyon jól illeszkedik a Resident Evil világába, köszönhető ez a meseszép grafikának is, ami több elemben is megnyilvánul. Gondolok itt például a verőfényes napsütésre, a csodálatos égboltra, vagy a kidolgozott karakterekre. A játék során szinte érezni a tikkasztó hőséget, a színpompás környezet pedig ellenálhatatlanul magával ragadó. A hangulathoz még hozzájárul az is, hogy két rendkívül szimpatikus főhőst kaptunk, Chris Redfield és Sheva Alomar személyében. Az urak különösen örülhetnek, hiszen bátran legeltethetik a szemeiket játék közben a gyönyörű Sheva bájain, viszont később Jillt is szemügyre vehetjük. Láthatjuk tehát, hogy a készítők nem voltak restek elhalmozni minket szép lányokkal. Az ellenségek tekintetében összességében elmondhatjuk, hogy a Capcom jó munkát végzett. Ez pedig még akkor is igaz, amikor olyan ellenfelekkel harcolunk, akiket egyértelműen a negyedik részből kölcsönöztek. Mivel a játék során az afrikai kontinensen tartózkodunk, így természetes, hogy ott élő fertőzöttek törnek a főhősök életére, viszont találkozhatunk új szörnyekkel is. Barátaink ezúttal sem fogják könnyen adni az életüket, tehát látványos harcokra számíthatnak azok, akik még nem próbálták ki a programot. Afrika azonban rejteget még egy félelmetes dolgot. A figyelem középpontjában ugyanis ezúttal az Uroboros vírus áll, amely egy eszköz a világuralomra törő Albert Wesker és segítőtársa, a modell szépségű Excella Gionne kezében, hogy az emberiséget az evolúció következő fokára segítsék. Úgy tűnik azonban, hogy az Uroborosnak is korlátozottak a képességei, hiszen ő sem bírja a meleget, akárcsak egy olyan ember, aki nincs hozzászokva az afrikai hőséghez :-)

3. Régiségek és újdonságok

Elérkeztünk a cikk legkritikusabb pontjához, amelyben kissé kényes témákat is szeretnék megvizsgálni. Talán az egyik legjobban elterjedt kifogás a játékkal kapcsolatban az, hogy nem eléggé félelmetes. A konzervatív játékosok úgy vélik, hogy a klasszikus epizódok jobban rá tudták hozni az emberre a frászt, mint az ötödik rész. Úgy vélem, van igazság ebben a gondolatban, de nem fedi teljesen a valóságot. A svájci PC kiadás dobozán négyszer is rajta van a 18+ figyelmeztetés, ami már önmagában jelezi felénk, hogy a DVD-n található anyag nem egy hello kittyhez hasonló történet. Egy gyenge idegzetű gamernek, aki nincs hozzászokva a keményebb játékokhoz, a Resident Evil 5 is igazán félelmetes lehet. Viszont az is igaz, hogy egy olyan embert, aki végigjátszotta az eddigi számozott részeket, már nehezebb megijeszteni, hiszen a korábbi részek több horrorisztikus elemet tartalmaztak, illetve ezeknek a játékosoknak a Resident Evil univerzum már megszokott. Megítélésem szerint azonban ebben a részben is vannak ijesztő jelenetek, amik főleg az első végigjátszásoknál tudnak hatásosak lenni. Ezek  a korábbi részek anyagára lettek alapozva, de mégis mesterien lettek beépítve a játékba. Itt  megemlíthetem a lickerekkel való első találkozást a régi Umbrella laboratóriumban, vagy a Lost in nightmares alfejezetet, ami ontja magából az old school hangulatot, többek között a felcsendülő ismerős zenéknek, és a választható rögzített kameranézetnek köszönhetően is.  Nagyon érdekes, hogy míg a játékmenet, és összességében a hangulat elüt a klasszikus részektől, addig a történet hihetetlen módon kapcsolódik azokhoz. Ez főleg akkor tűnik fel, ha átnézzük az útközben található fájlokat, illetve a játék során fokozatosan megnyíló dokumentumokat, amik a könyvtárban válnak olvashatóvá. A gyógyításról érdemes külön megemlékezni, mert az egy olyan elem a sorozatban, amelyet a készítők folyamatos változásokkal töltöttek meg az idők folyamán. A klasszikus részekben az elsősegély spray mellett három hagyományos növény állt rendelkezésünkre. Elsődlegesen a zöld növények, amelyekkel különféle sérüléseket tudtunk gyógyítani. Másodlagosan a piros növények, amelyek felerősítették az előbbit, harmadlagosan pedig a kék növények, amelyek mérgezés ellen voltak jók. Ezeket többféle módon is kombinálhattuk, így Harry Potterhez hasonlóan nagyszerű orvosságokat tudtunk elővarázsolni. A negyedik részben kissé változott a helyzet, mert a kék növény eltűnt, helyette pedig megjelent a sárga, ami az életcsíkunk maximumát növelte meg egy egységgel. Az ötödik részben azonban ez is megszűnt, és mindössze a zöld és a piros növények állnak rendelkezésünkre az elsősegély spray mellett. Ennél a pontnál így a végére azonban még egy kritikát szeretnék megjegyezni, amely a harcrendszerhez tartozik. A régi részekben sajnos nem lehetett mozgás közben lőni, ez a negatív hagyomány pedig ennél az epizódnál is megmaradt. Úgy vélem, hogy sokat dobott volna a hangulaton, ha ezt a problémát a készítők orvosolják. Sokak örömére azonban a hatodik részben a Capcom elhárította ezt a problémát, így ott már mozgás közben is lehetőségünk van lőni.

4. Filozófia és dráma

A programnak viszont az eddig elmondottakon kívül mélyebb tartalma is van, aminek feltárásához nagyobb figyelem szükséges. A játék egy flashback-el kezdődik, ahol Chris a monológjában egy apró ideig megemlékezik az Umbrella Corporation darabokra eséséről, majd annak káros következményeiről. Ezek után vet fel egy súlyos gondolatot, amelyet mindannyian tanulmányozás tárgyává tehetünk a saját életünkben: "egyre gyakrabban gondolkodom el azon, hogy vajon megéri-e ez a küzdelem". Ahogyan Chris barátunknak, úgy nekünk is megvannak a magunk küzdelmei az életünkben, amikbe mi is belefáradhatunk. A főhős gyakorlati problémakezelő megoldása azonban számunkra is példa: folytatnunk kell a küzdelmet még akkor is, ha időnként nehéz. Ahogyan pedig egyre jobban haladunk előre a történetben úgy éleződik ki a jó és a rossz harca is. Chris Redfield, mint az igazság elkötelezett bajnoka, szöges ellentéte a bioterroristáknak, akik élén a hataloméhes Albert Wesker áll. A szőke főellenség, aki mellékesen egy igazi zseni, eltökélten próbálja meg véghez vinni a maga terveit, eszköztárában pedig még a romantika is helyet kap. A történetben ugyanis nyilvánvaló, hogy Excella gyengéd érzelmeket táplált a férfi iránt, aki ezt sajnos úgy viszonozta, hogy olyan utolsó feladatot bízott a hölgyre, amire az érintett talán még a rémálmaiban sem gondolt volna. A napszemüveges rosszfiú tehát semmibe vette a szépséges Excella szerelmét, ami nyilvánvaló volt már az első jelenetben is, amiben a páros először tiszteletét tette. Ennek ellenére a hölgy nyilván tovább reménykedett, hogy talán Albert érzései idővel megváltoznak. Ez a románc tökéletesen megfelel annak a mintának, ami a világban is zajlik férfiak és nők között. Viszont a Wesker-Excella love story mellett érdemes figyelmet szentelnünk Chris és Jill történetére is. A játék kétségkívül rámutat arra, hogy férfi és nő közt - ha ritka is - de létezhet valódi barátság. A sorozat kemény fiúja ugyanis kész szinte bármit megtenni, hogy szeretett partnerét megtalálja. Amikor pedig a hosszadalmas keresés végül gyümölcsöt terem, és Chris avval szembesül, hogy barátjából ellenség lett, továbbra sem adja fel a reményt, hanem még egy drámai és fizikai harcot is megkísérel, ami Sheva segítségével eredményesen zárul. Az egykori S.T.A.R.S. ügynökök kétségkívül fontosak egymásnak, azonban abból ahogyan egymásra néznek nyilvánvaló, hogy kapcsolatuk nem lépi túl a mély barátság kereteit.  A Resident Evil 5 elgondolkodtató részeinek csúcsán azonban kétségkívül Wesker és Chris fináléja áll. Ironikus és egyben nagyszerű, hogy a játék legmélyebb gondolatát pont a hatalomtól megittasodott Albert Wesker mondja ki: "Az emberiség napról napra közelebb kerül az önmegsemmisítéshez". Világunk összességében az élet habzsolására van berendezkedve, nem pedig arra, hogy ilyen mély gondolatokat mérlegre tegyen, így Wesker szavai nagyon is időszerűek. Természetesen nem szükséges túldramatizálni a dolgokat, teljesen rendben van, ha az emberek szórakoznak, de hasznosnak tartom, ha időnként helyet hagyunk az életünkben a komolyabb gondolatoknak is, legalább ilyen mértékben, mint ahogyan az ebben a játékban történt.

5. Összefoglalás

A Resident Evil 5 a maga akciódús hangulatával a sorozat egy másik arcát mutatta meg, ami a változtatások ellenére is tud izgalmas és szórakoztató lenni, ez pedig pozitívum. Varázsát pedig bizonyítja az a tény is, hogy a program nem egy játékost tartott már a képernyő előtt az elmúlt években. Bár nyilvánvaló, hogy ez az epizód megosztja a játékosokat, én azonban a hibái ellenére is egy kiváló játéknak tartom, amit még sokszor végig fogok játszani. Ettől függetlenül azonban mindenkinek saját magának kell megalkotnia a véleményét a programról, személyes tapasztalatok alapján.